Buried Alive By Love
Funeral of Hearts
Beyond Redemption
Sweet Pandemonium
Soul On Fire
The Sacrament
This Fortress of Tears
Circle Of Fear
Endless Dark
The Path
Love's Requiem

Élve eltemetve a szerelem által
Írta: Ville Valo

Megint a vereség terhe 
Nehezedik a vállamra
És a súly elviselhetetlen
Sírod ott van, ahol a szíved
Mondanom kellett volna neki
De egy szörnyû titok rejtõzött bennem

Sírni nem más, mint tudni, hogy élsz
De az én könnyfolyóm medre száraz
Sosem akartalak bolondítani, nem
De egy hideg szív halott szív
És úgy érzem, mintha a szerelem élve eltemetett volna

Ha meghalok mielõtt felébredek
Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem
Ha felébredek, mielõtt meghalok
Ments meg a mosolyoddal

Ha meghalok mielõtt felébredek
Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem
Ha felébredek, mielõtt meghalok
Ments meg a mosolyoddal

A hiábavalóság csókja lelki gyilkossággal áldott meg
És kielégíthetetlenül táplálta a háború isteneit
Otthonod ott van, ahol a sötét
Mondanom kellett volna neki
És elpusztíthatatlanul megöleltem a tüzet

Meghalni nem más, mint tudni, hogy élsz
És a vérfolyóm medre nem lesz száraz
Sosem akartalak elveszíteni, nem
De egy hideg szív halott szív
És úgy érzem, mintha a szerelem élve eltemetett volna

Ha meghalok mielõtt felébredek
Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem
Ha felébredek, mielõtt meghalok
Ments meg a mosolyoddal

Ha meghalok mielõtt felébredek
Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem
Ha felébredek, mielõtt meghalok
Ments meg a mosolyoddal

Oh, úgy tûnik, hogy sírni nem más, mint tudni, hogy élsz
És a könnyfolyóm kiszáradt
Sosem akartalak bolondítani, nem
De egy hideg szív halott szív
És egy elhagyott lélek eltávozott
Egy hideg szív halott szív
És úgy érzem, mintha a szerelem élve eltemetett volna

Ha meghalok mielõtt felébredek
Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem
Ha felébredek, mielõtt meghalok
Ments meg a mosolyoddal

Ha meghalok mielõtt felébredek
Imádkozz, hogy senki ne vigye el a lelkem
Ha felébredek, mielõtt meghalok
Ments meg a mosolyoddal

A szerelem élve eltemetett
A szerelem élve eltemetett
A szerelem élve eltemetett

Szívek temetése
Írta: Ville Valo

A szerelem szívek temetése
És egy óda a kegyetlenséghez
Amikor az angyalok a gonosz virágain
Vért könnyeznek

A szívek temetése
És kegyelemkérés
Amikor a szerelem fegyver
Mely elválaszt tõled

Nap volt a lány
Gyengén ragyogott
Reményeid és álmaid sírján
Hold volt a fiú
Befestett téged
Oly sebezhetõ és halvány fényével

A szerelem szívek temetése
És egy óda a kegyetlenséghez
Amikor az angyalok a gonosz virágain
Vért könnyeznek

A szívek temetése
És kegyelemkérés
Amikor a szerelem fegyver
Mely elválaszt tõled

Szél volt a lány
És felhozta a gondjaid és félelmeid, melyeket évek óta próbálsz elfelejteni
Tûz volt a fiú, nyugtalan és vad
És te olyan voltál, mint egy éjjeli lepke e tûz körül

Szívek temetése...

Eretnek pecsét az isteni felett
Ima egy istenhez, aki süket és vak
Az utolsó kenet a tûzben égõ léleknek
Három kis szó és egy kérdés: mért?

A szerelem szívek temetése
És egy óda a kegyetlenséghez
Amikor az angyalok a gonosz virágain
Vért könnyeznek

A szívek temetése
És kegyelemkérés
Amikor a szerelem fegyver
Mely elválaszt tõled

A  jóvátehetõn túl
Írta: Ville Valo

Oh látom sebeid
Tudom hogy szerezted õket
Így érzékileg megvágva és vérezve, amíg meg nem halsz
Már láttam mindezt, szépséget és ragyogást összetörve
Ez olyan, mint mikor a menny válik feketévé és a pokol fehérré
A jó rosszá és a rossz jóvá

Most
Érezd, ahogy kõvé válik a szíved
Érezd, ahogy átdöfik bátor lelked
Már túl vagy azon, mi jóvátehetõ
És senki sem fog elkapni, ha esel
 

Látom, ahogy mászol, már járni is alig bírsz
És kitárt karokkal továbbra is többért könyörögsz
Már voltam ilyen helyzetben, kopogtattam ugyanazon az ajtón
Ez olyan, mint mikor a gyûlölet szeretetté és a szeretet gyûlöletté változik
A hit kétség és a kétség hit lesz

Most
Érezd, ahogy kõvé válik a szíved
Érezd, ahogy átdöfik bátor lelked
Már túl vagy azon, mit jóvá lehet tenni
És senki nem fog elkapni, ha esel

Édes zûrzavar
Írta: Ville Valo

Ma olyan messzinek tûnik a holnap
És a hiábavaló várakozás, igen
Oly biztonságban, a szerelem vakító fényében szabadjára engedve
A tegnap sírjában, igen

Az igazság, ami megszabadíthatná a lelkeket
Édes zûrzavarba van temetve
Amit elrejt a hitetlenség
A titok leplezetlen marad az édes zûrzavarban

Félve, hogy minden változatlan marad ebben a gyenge álomban, igen
A tett ígéretek összetört maradványait szégyellve, igen

Az igazság, ami megszabadíthatná e lelkeket
Édes zûrzavarba van temetve
Amit elrejt a hitetlenség
A rejtély leplezetlen marad az édes zûrzavarban

A haragtól és a fájdalomtól kimerülten
Az irigység és a kapzsiság által idegesítve
A titok felfedésért kiált
A titok mélyen, édes zûrzavarban nyugszik

Az igazság, ami megszabadíthatná e lelkeket
Édes zûrzavarba van temetve
Amit elrejt a hitetlenség
A rejtély leplezetlen marad az édes zûrzavarban

Tûzben égõ lélek
Írta: Ville Valo

Van egy láng, ami tévútra vezeti a lelkeket
Senki nincs biztonságban e fájdalom gyengéd érintésétõl
És minden nap új rabokra vadászik
Hogy a sír szépségét ünnepelje

Olyanok vagyunk, mint az élõ holtak
Mindenünket feláldozunk
Egy fagyos szívért és egy tûzben égõ lélekért
Megszabadításért könyörgünk
Egy fagyos szívvel és egy tûzben égõ lélekkel
 
És megint kegyvesztettekké válunk
És a gyûlölet fog megvédeni az esõ elõl
A szégyen szent szívének rabjai vagyunk
És a napfény által lágyan megerõszakoltak

Olyanok vagyunk, mint az élõ holtak
Mindenünket feláldozunk
Egy fagyos szívért és egy tûzben égõ lélekért
Megszabadításért könyörgünk
Egy fagyos szívvel és egy tûzben égõ lélekkel

Az isteni kétségbeesés rabjaiként
A kereszt mérgét hordjuk
A bûntudat halálunkig elkísér

Olyanok vagyunk, mint az élõ holtak
Mindenünket feláldozunk
Egy fagyos szívért és egy tûzben égõ lélekért
Megszabadításért könyörgünk
Egy fagyos szívvel és egy tûzben égõ lélekkel

A szentség
Írta: Ville Valo

Hallom, ahogy lélegzel - oly messze innét
Olyan közelinek és valóságosnak érzem az érintésed
És tudom,
Hogy templomom nem ezüst és arany
Dicsfénye a lelkek ítéletén túl nyugszik
A parancsolatokat vigasz és melegség alkotja

Tudod, hogy szent álmunk nem fog szertefoszlani
A szentély gyenge és oly törékeny
A szerelem szentsége
A melegség szentsége igaz
A szentség Te vagy

Hallom, ahogy sírsz - oly távol innét
Úgy érzem könnyeid ízét, mintha mellettem lennél
És tudom,
Hogy gyenge imáim nem tudják meggyógyítani
Az õsi sebeket, melyek mélyek és drágák
A megnyilatkozás gyûlölet és félelem

Tudod, hogy szent álmunk nem fog szertefoszlani
A szentély gyenge és oly törékeny
A szerelem szentsége
A melegség szentsége igaz
A szentség Te vagy

A szentség Te vagy 4x

Tudod, hogy szent álmunk nem fog szertefoszlani
A szentély gyenge és oly törékeny
A szerelem szentsége
A melegség szentsége igaz
A szentség Te vagy

Erõd könnyekbõl
Írta: Ville Valo

Már senki nem bánthat téged
Ezen a biztos és szilárd menedékhelyen
Már senki sem menthet meg téged
Ettõl a kegytõl, amiben megfulladsz
Tartsd vissza a lélegzeted, miközben elmerülsz

Ezt a könnyerõdöt
A félelmeimbõl építettem - Neked
Ez az erõd nem dõl össze
Erõsre építettem - Neked

Már senki sem szabadíthat ki téged
A szíved köré fonódott láncok közül
Már nem kell félned
 Csak merülj el ebben az ürességben
És közben tartsd vissza a lélegzeted

Ezt a könnyerõdöt
A félelmeimbõl építettem - Neked
Ez az erõd nem dõl össze
Erõsre építettem - Neked

Már senki nem bánthat téged
Ezen a biztos és szilárd menedékhelyen
Csak tartasd vissza a lélegzeted míg merülsz

Ezt a könnyerõdöt
A félelmeimbõl építettem - Neked
Ez az erõd nem dõl össze
Erõsre építettem - Neked

Ezt a könnyerõdöt
A félelmeimbõl építettem - Neked
Higgy nekem
Ez az erõd nem dõl össze
Erõsre építettem - Neked

Félelemkör
Írta: Ville Valo

Szívfájdalom kopogtat ajtaján
Árnyékok táncolnak ablakán
Folyton könnyek hullanak a padlóra
Amint összedõl körülötte a világ

Ha meg akarod õt menteni
 Elõször magadon kell segítened
Ha meg akarod szabadítani sebeitõl
Ne a fájdalmaddal tedd
Ha újra mosolyogni akarod látni
Ne mutasd neki, hogy félsz
Mert ugyanolyan a te félelmeid köre is

A szerelem olyan hideg lehet, mint a sír
Egy egyirányú út a végtelen szomorúságig
Az enyhe gyûlölet birodalma
Ma, holnap nélkül

Ha meg akarod õt menteni
 Elõször magadon kell segítened
Ha meg akarod szabadítani sebeitõl
Ne a fájdalmaddal tedd
Ha újra mosolyogni akarod látni
Ne mutasd neki, hogy félsz
Mert ugyanolyan a te félelmeid köre is

A sajnálat köre
A gyûlölet köre
A halál köre
A te félelmeid köre is ugyanolyan
A te félelmeid köre is ugyanolyan

Ha meg akarod õt menteni
 Elõször magadon kell segítened
Ha meg akarod szabadítani sebeitõl
Ne a fájdalmaddal tedd
Ha újra mosolyogni akarod látni
Ne mutasd neki, hogy félsz
Mert ugyanolyan a te félelmeid köre is
Ugyanolyan a te félelmeid köre is

Végtelen sötétség
Írta: Ville Valo

Gyengéden bevilágít a fény
A kegy kapui rajtam és rajtad
Becsapja nyugtalan szívünk
Egy rezgõ láng oly nyugodtan
Elnyeli az éjszakát, így látjuk
A félelmet, ami mellett oly erõsen kitartunk

De tudom hová tartozom
Isteneidtõl messze
Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják
Ezt a végtelen sötétséget
Végtelen sötétséget
Ezt a végtelen sötétséget

A fény magányosan rádvilágít
A tûz eltemetett kapuin át
A szerelmedbõl táplálkozik
Gyenge a láng, ami távol tartott engem
Az összeölelkezõ kegyetlenségtõl és gyengédségtõl
Többé nem menti meg a lelkem

De tudom hová tartozom
Isteneidtõl messze
Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják
Ezt a végtelen sötétséget
Végtelen sötétséget
Ezt a végtelen sötétséget

De tudom hová tartozom
Isteneidtõl messze
Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják
Ezt a végtelen sötétséget

Akik meggyógyítják a sebeket
Meggyógyítják a sebeket és megvilágítják
Ezt a végtelen sötétséget
Ami rádragyog és lecsillapítja lángoló szíved
Ami igazságom egyenesen karjaidba temeti
Ami elhagyatott szerelmünk sírját imádja
Akik meggyógyítják a sebeket és megvilágítják
Ezt a végtelen sötétséget

Az ösvény
Írta: Ville Valo

Nincs visszaút
Az én végtelen ösvényemrõl
Feketén kanyarog
Szemeim elõtt
A pokolba és vissza
Fog vezetni még egyszer
Ez mindenem, amint hol kegyelten, hol kegyvesztetten botladozok

Elhaló fények
Kertjein megyek keresztül
És utam mély és koromfekete
Folyókat keresztez
Az okot keresem
Hogy mért ment el mellettünk az idõ

Minden lépéssel, amit teszek
Egyre kevésbé ismerem magam
És minden fogadalom, amit megszegek
A szíved felé vezetõ úton
Számtalanszor imádkoztam
Megbocsátásért
De isten csak a szemembe nevet
És marad ez az ösvény
Mely a magány karjába vezet

A sötétségen át
Látom a hazavazetõ utat
Az utazás végtelennek tûnik
De folytatom
Árnyak bukkannak fel
És tûnnek el
És éjünk hajnalba fullad

Minden könny között van egy mosoly
Amit minden angyal irigy dallal köszönt
Egy pillantás egy idegen szempárba
És tudom, hogy hová tartozom

Elhaló fények
Kertjein megyek keresztül
És utam mély és koromfekete
Folyókat keresztez
Az okot keresem
Hogy mért ment el mellettünk az idõ

A sötétségen át
Látom a hazavazetõ utat
Az utazás végtelennek tûnik
De folytatom
Árnyak bukkannak fel
És tûnnek el
És éjünk hajnalba fullad

Árnyak bukkannak fel és tûnnek el
És éjünk hajnalba fullad

A szerelem rekviemje
Írta: Ville Valo

Zûrzavar gyötri szívünket
Türelmetlenül
Kimeríti a hitet, ami megvilágítja a sötétet
És megszabadít minket
A háborúnk láncaitól, és
a fájdalomtól, amit egykor úgy hívtunk:
Szerelem

A kétség mérge ejti rabul szellemünk
És vérzünk
Feladjuk a bizalmat, ami elvakított minket
És eltûnünk
A gyûlölet karmazsin szárnyai alatt
Ahol az elveszettek vannak biztonságban, amig nem szeretik egymást Újra

A sötétség szíve remény,
Hogy ott talállak téged
És ez a remény lesz
Szerelmünk rekviemje

Kétségbeesetten
Az öröm kígyójához imádkozunk
A kérdésekre megvan a válasz és próbálunk nem sírni
Amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy a Szerelemért szenvedünk

Álmaink börtönében oly gyengék vagyunk
Az ígéret, ami megszegésre született
Még mindig kísérti álmainkat
És nem nyitjuk ki szemünket
Mert félünk, hogy ismét meghalnánk a szerelemért
 

A sötétség szíve remény,
Hogy ott talállak téged
És ez a remény lesz
Szerelmünk rekviemje

Ez az üdvözülés, amit keresünk, fog várni ránk ott,
A sötétség szívében, magányosan és ijedten
A halál ígéretével a szerelmünkre
A szerelmünkre

És most, hogy megszabadultunk
A mi édes szerelmünk láncaitól
Elvesztem - olyan elveszett vagyok

A sötétség szíve remény,
Hogy ott talállak téged
És ez a remény lesz
Szerelmünk rekviemje

Vegyél karjaidba
És énekeld nekem gyönyörû dalod

Ölelj, amíg eggyé nem válunk
És énekeld nekem gyönyörû dalod